Ausztriában kutyakozmetikusként

Hepp Diána Ausztriában is boldogul kutyakozmetikusként

Hepp Diána 2010 óta él a párjával Ausztriában, pedig eredetileg csak néhány hónapra mentek ki. Nem bánták meg, hogy ott ragadtak. Diána a kutyákat világéletében szerette, de a kutyakozmetikusi pályához kicsit rögös út vezetett. Idén év végén azonban megnyitja első szalonját, és azt tervezi, hogy kiállításokra készít fel kutyákat, és beleveti magát a kreatív kutyakozmetika világába.

Hogyan kezdődött nálad az állatok szeretete?

  • Világéletemben szerelmes voltam az állatokba, gyerekkoromban sokáig állatorvos akartam lenni. Mi otthon rottweilereket tartottunk, az édesanyám fogászaton dolgozott, a főnökének volt egy westie-je. Újdonság volt nekem egy olyan kicsi kutya, aminek a szőre is egészen más volt. Azóta imádom a westie-ket. Nekem is lett egy, Molly, és 2013-ban Peti, a párom kapott egy másikat, Noxot. Ma is velünk él mind a két kutya. 2010-ben végeztem a kutyakozmetikusi tanfolyamot Magyarországon, akkor kezdtem az ismerőseim kutyáján gyakorolni. Ez mégis csak hobbi volt, vendéglátóipari technikumot végeztem, azután vendéglátóztam, mint az édesapám.
Diána végzett kutyakozmetikusként
Diána a kutyakozmetikusi oklevéllel (jobb szélen)

Hogyan kerültetek külföldre?

  • A párom korábban is dolgozott Németországban, és 2010-ben felajánlottak neki egy asztalosi állást a Möbelixnél Ausztriában. Azt mondta, megpróbálja, én meg mentem vele Wels mellé, egy kis osztrák faluba.

Te is találtál munkát?

  • Igen, bár hosszú utat jártam be. Takarítottam, voltam raktáros, felszolgáló egy kávéházban, később dolgoztam a Burger Kingnél. Azután terhes lettem. Két lányunk született, Zoé és Mira Lia. Ha már úgyis otthon voltam, berendeztünk egy helyiséget kutyakozmetikának, ahol tudtam fogadni a vendégeket. Másfél éve kezdtem, és ma is csinálom, de csak félállásban. Amíg a gyerekek oviban vannak, 8-tól 14 óráig az XXL Lutz étteremben dolgozom felszolgálóként, azután megyek haza, és jöhetnek a vendégek a kutyákkal. Este 8-9 felé szoktam végezi. Szombaton és vasárnap is kutyákkal foglalkozom. A férjemet időközben előléptették, öt éve már csoportvezető kisfőnök, szerencsére ő sokat tud foglalkozni a lányokkal.

Egyelőre sokat kell dolgozni

Elég rohanósnak tűnik, nagyon sokat dolgozol…

  • Igen, ez tényleg nagyon sok munka. Normál körülmények között nem is kéne ennyit dolgozni, kényelmesen meg tudnánk élni abból a pénzből, amit a férjemmel ketten keresünk. Azért hajtunk annyira, mert van egy nagy álmunk: építkezünk, és a házban kialakítunk egy kutyakozmetikai szalont is. Úgy volt, hogy a nyár végére elkészülünk, de a koronavírus-járvány itt is lelassította a dolgokat. Decemberre-januárra így is elkészül. Azt tervezem, ha készen lesz a szalon, befejezem a vendéglátózást.
Diána a családjával

Ez olyan, mint egy tündérmese. Szép család, kutyák, és egy munka, amit imádsz. Nehéz volt eljutni idáig?

  • Az elején azt terveztük, hogy kicsit összeszedjük magunkat anyagilag, azután visszajövünk Magyarországra. A szükséges papírok, engedélyek megszerzése nem volt nehéz, bár ezt a férjem intézte. Itt nem kell oklevél ahhoz, hogy valaki kutyakozmetikusként kezdjen dolgozni. Én mégis nagyon kínlódtam az elején. Otthon is felszolgálóként dolgoztam, valamennyire beszéltem németül, de az itteni akcentus nagyon komoly problémát jelentett. Most már belejöttem.

Veszítettél vendéget kutyakozmetikusként a nyelvi nehézségek miatt?

  • Nem. A vendégeim 70 százaléka magyar, és a többiek között is sok a külföldi: szerbek, románok, bosnyákok, lengyelek. Egyre több az osztrák. Eleinte lassan szállingóztak a vendégek, leginkább ajánlás alapján jöttek. Mára már kialakult egy stabil vendégköröm. Ha készen lesz az új szalon, lesz honlapom, és már a Facebook is segítségével is lehet vendégeket szerezni.

Ausztriában kevesebb az elhanyagolt kutya

Van-e különbség aközött, hogy Magyarországon vagy Ausztriában dolgozol kutyakozmetikusként?

  • Magyarországon én csak a gyakorlatok alatt szereztem tapasztalatot, nincs nagy összehasonlítási alapom. De úgy látom, Ausztriában sokkal kevesebb az elhanyagolt, gubancos, csomós szőrű kutya. Itt általában többet foglalkoznak a kutyákkal. Van olyan osztrák vendégem is persze, aki azt kéri, hogy nyírjam kopaszra a kutyát, de ez inkább kivétel. Ha nagyon azt szeretnék, természetesen lekopasztom a kutyát, de mindig megpróbálom lebeszélni őket.

Úgy érzed, jól boldogulsz kutyakozmetikusként Ausztriában?

  • Igen. Nagyon jó hangulatban dolgozom, jó a kapcsolatom a vendégekkel, visszajárnak. Én közvetlen ember vagyok, szeretek beszélgetni. Persze az is hozzátartozik a teljes képhez, hogy az osztrák kutyakozmetikusokhoz képest én olcsó vagyok. Máshol az a szokás, hogy a kutyakozmetikus külön számolja a mosást, a karomvágást, a nyírást. Én mindent egybeveszek, és a végén így alacsonyabb összeg jön ki. Az osztrákok nagyon hálásak, gyakran hagynak 10-15-20 eurós borravalót. Ha elkészül a szalon, napi nyolc óra munka elég lesz a megélhetéshez. Akkor már nem lesz ilyen hajszás az életem, bár a szombatot akkor is továbbképzésekre szánom. Magyarországra járok, mert ott vannak számomra példaértékű emberek.
Az örök szerelem, a kutyák

Állandóan fejlődni kell

Kik azok, akiktől sokat tanultál?

  • Elsőként hadd említsem meg Fabók Vivient, akihez továbbképzésre járok, neki nagyon sokat köszönhetek. A westie-tenyésztőnk Borsodiné Csuka Mária aranykoszorús mestertenyésztő, örök példakép, ő az, aki miatt egyáltalán elkezdtem a szakmán gondolkozni. Franer Krisztina szintén westie-tenyésztő aki segítségemre van, ha bármivel megkeresem. Emellett rengeteg példaképet tudnék felsorolni, mert sok van, olyan is, akihez el szeretnék jutni magánórákra, de a westie volt a kezdet.


Szükséges a folyamatos továbbképzés?

  • Igen, hónapról hónapra rengeteget kell fejlődni. Igénylik is a vendégek, legalábbis azok, akik hozzám járnak. Az az álmom, hogy kiállításkora készíthessem fel a kutyákat, első körben a sajátjaimat, azután majd meglátjuk. Kedvenc fajtám – persze a westie mellett – a törpeuszkár és az afrikai oroszlánkutya (Rhodesian Ridgeback). Várólistán is vagyunk, ha minden jól megy, jövőre év elején kapunk egyet.

Gondolom, a lányaid is szeretik a kutyákat.

  • Hát persze, benne van a génjeikben, és egész életükben ezt látták. A múltkor bejött a kozmetikába egy kölyök yorki, úgy kellett rászólni a lányokra, hogy most már ne ölelgessék. A két westie a család része, velünk alszanak. Itt is kaptunk rosszindulatú kommenteket, hogy miért vannak olyan közel a kutyák a kisgyerekekhez, de nem törődtünk vele. Egyébként vannak halaink és két papagájunk, sőt újabban egy nyúlról is szó van…

Már ez a hazánk

Miben mások a hétköznapok Ausztriában, mint Magyarországon?

  • Sokkal nyugodtabban élnek, mint mi. Itt az emberek elköltik, amit keresnek, mert tudják, hogy tíz év múlva is lesz munkájuk. Hétvégén étterembe járnak, bútorokat nézegetnek. Sétálnak kutyával, gyerekkel, élvezik az életet.

Nem jöttök vissza, ugye?

  • Nem. Két-három éve lehet, hogy mást mondtam volna, de most már mi is jól érezzük magunkat, a lányok pedig itt születtek, nekik már ez az otthonuk. Ha Magyarországon vagyunk, két hét után már mondják, hogy menjünk haza. A lányok még ovisak, a kicsi most fejezte be a bölcsit, a nagyobbik szeptemberben megy iskolába. A németet anyanyelvi szinten beszélik, és angolul is tanulnak.

Hogyan képzeled a jövődet kutyakozmetikusként?

  • Ha elkészül és jól megy a szalonom, elképzelhető, hogy nyitok többet is. Sok a kutya, szükség lenne több üzletre. Hozzám is több vendég úgy jött, hogy másik kutyakozmetikusnál nem kapott időpontot. Említettem már, hogy szeretnék kiállításra járni, egyszer majd a saját uszkárommal – ha lesz. Az aprólékos, szép, gondos munka az én világom. Nagyon tetszik a kreatív kozmetika, pedig az még gyerekcipőben jár. Ez lényegében azt jelenti, hogy festünk és formára vágunk kutyákat – lehet például szőlő a fenekükön. Nem kell ettől félni, csakis ártalmatlan, növényi festékeket használunk, fekete szőrt nem is vállalunk. Nagyon helyes kis kutya lesz a végeredmény. Ezen a területen nekem is rengeteget kell még tanulnom. Versenyekre is szeretnék járni. Először szeretném felmérni, milyen szinten vagyok, aztán tudok továbbfejlődni, többet tanulni. Kutyakozmetikusként mindig van mit tanulni. Ami szerintem nagyon fontos, az a szorgalom és az alázat a szakma iránt.
Diána ez egyik westie-vel / Fotó: Jákli Dalida

Oszd meg barátaiddal is, ha tetszett a cikk:
  •  
  •   
  •  

Legutóbbi bejegyzések

Szólj hozzá