Celebek, kutyák, kutyakozmetika – Strich Anett

Strich Anett pályafutása élvonalbeli sportolóként indult, majd olyan táncos lett belőle, aki bejárta a világot. Sikeres modell, most már itt él újra Magyarországon, és új tevékenységekben talált újra önmagára.

Felelős állattartó, kutyája természetesen családtag. Anett napokon belül világra hozza első gyermekét, mozgalmas és izgalmas az élete tehát most is.

Rendkívül érdekes az a pálya, ami mögötted van. Hogy kezdődött?

Ritmikus gimnasztikával kezdtem. Tizenöt évig csináltam, elég jól ment, kijutottam Európa bajnokságra, világbajnokságra. Sajnos sok sérülésem volt, a legdurvábbnak talán azt mondanám, ami a Sydney olimpia előtt a vb-n történt, ott vége is lett a sportkarriernek. 18 éves voltam.  Ebből a sportból egyébként is hamar kiöregszik az ember.

Strich Anett tornagyakorlata

A mozgás volt Anett élete

Mozgás nélkül nem tudtam elképzelni a mindennapokat, kerestem mást, és a táncot találtam meg. Egy modern táncos társulathoz csatlakoztam, náluk voltam öt évig.

Aztán 23 évesen kiküldted az önéletrajzodat Párizsba, és castingra hívtak, majd szerződtettek. Ez lényegében egy tündérmese.

Álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez lesz. Az itthoni Moulin Rouge akkoriban  revü színházként működött, ott táncoltam. Az egyik előadás után odajött hozzám egy artista, aki dolgozott Párizsban. Azt mondta, hogy nem itt lenne a helyem. Persze  belerakta a bogarat a fülembe. Azt tudni kell, hogy ilyen castingokat csak  Párizsban, Londonban és Ausztráliában csinálnak. Akkoriban nem volt még internet, szinte elképezhetetlen volt, hogy sikerüljön bekerülni egy válogatásba. Ma már olyan infókat tudsz leszedni a netről, amihez akkor hozzájutni képtelenség volt itthon. De én valóban kiküldtem az önéletrajzomat, és a castingon kiválasztottak 200 lányból.

A Moulin Rouge-ban

Egy évig dolgoztam Párizsban a Moulin Rouge-ban, meg is hosszabbították volna a szerződésemet, de én napközben folyamatosan jártam castingokra. Az egyiken kiválasztottak egy óceánjáró hajóra. Nagyon szeretek utazni, így aztán úgy döntöttem, továbblépek. Mentem Amerikába. Nyolc évig tartott, kicsit mindig hazajöttem, és mentem vissza. A munkának éltem.

Nem szerencse, tehetség

Persze, ez így van. De az is igaz, hogy az átlag táncos lányoknál jóval magasabb vagyok, ez is besegített abban, hogy például Párizsban egy hónap után kánkán szólista lettem – ott a kánkán a legnagyobb szám, abban szólót táncolni nem akármi. Jó érzés volt nagyon, és a hajón is sok szóló számom volt. Az óceánjárók nem voltak ismertek, ma már sokkal elérhetőbb az egész. Táncosként, magyarként ott lenni volt olyan teljesítmény, mint sportolóként ott lenni egy világversenyen. Nyolc évig csináltam, aztán hazajöttem.

Anett modellkedett is

Eddig bírta a testem

Meguntad?

Talán igen. Egyrészt jönnek a fiatalok, ez normális, másrészt egy ilyen életmódban nincs igazán magánéleted, nem lehet normális párkapcsolatod. És figyelmeztetés volt a harmadik térdműtétem is: eddig bírta a testem. Amikor már minden lépésre oda kell figyelni, mert fáj, az már nem az igazi.

Hol vetted fel a fonalat itthon?

A műtét utáni rehabilitáció alatt nem akartam tétlen lenni, elvégeztem  egy manikűr-pedikűr sulit. Arra gondoltam, hogy majd itthon csinálom a családnak, magamnak. Aztán annyira megtetszett, hogy elkezdtem komolyan venni. Kaptam állást, egy évig voltam alkalmazott, kitanultam, belejöttem. Egyéni vállalkozó lettem, ez is jól alakult, hiszen ezt csinálhatom itthon majd a gyerek mellett is. Jók a visszajelzések, szeretnek a vendégeim, jó a kézügyességem, örömmel csinálom.

És a modellkedés a mai napig megvan, hívnak most is bemutatókra, sokat voltam Náray Tamásnál, a Triumphnál, szóval színes az életem.

Tündéri kutyád van, ő az első?

Nem, volt egy hosszú szőrű golden retriever, Prézli. Ő sajnos hamar elment, rákos megbetegedése volt, későn derült ki, 7 éves volt csak. Nehezen dolgoztuk fel, így az elvesztése után két héttel jött az új kutyus.

Anett első kutyája, a tündéri Prézli már nem él

Anett egy szuperokos border collie gazdija

Férjem nagy szerelme, a golden után a border collie, Müzli két éves, most még kis kajla, de szuper okos. Egy hét leforgása alatt szinte mindent tudott, amit kell, vezényszavakra helyesen reagált. Nagyon okos, de őt terhelni kell, nemcsak fizikailag, agyilag is, haszontalannak érzi magát, ha nem foglalkoztatjuk. Iskolába is járattuk, ott is pikk-pakk mindent megtanult, és vittük kutya napközikbe, hogy jól szocializálódjon.

Ivartalanítottuk rögtön az elején. Mivel kislány, el akartuk kerülni a nem kívánt vemhességet, és azt is mondták, hogy a daganatos megbetegedésnek is kisebb így az esélye. Fura nőként erről beszélni, főleg úgy, hogy néhány nap múlva születik a gyermekem. Mi vágyunk erre, azt gondoltam, egyszer a kutyáknak is át kell ezen esni. De az állatorvos elmondta, hogy a kutyáknál nem így van, nekik ez inkább teher.

Kutyakozmetikába is járnak

Egyszer voltunk eddig, a körmeit akartuk megigazítani. Azt mondták, hogy nem kell. Magunk keféljük a szőrét minden nap, és néha elmegyünk ezekbe az új „kutyamosókba”, amik olyanok, mint az önkiszolgáló autómosók.

Müzli már kutyakozmetikában is volt

De egy ismerősöm tanácsolta, hogy legalább félévenként el kellene mennünk kutyakozmetikába, hogy szakszerűen megmosdassák, és átkeféljék, kicsit átvágják a szőrét, mert ettől megfrissülnek, jobban érzik magukat, és ezzel elejét lehet venni ennek a rengeteg szőrhullatásnak is. Megfogadom a tanácsát, főleg azért, mert néhány nap múlva egy újszülöttel bővül a család. Nem akarunk semmit másképp csinálni, mint eddig, Müzli a családunk része, de nagy könnyebbség lenne, ha kevesebb kutyaszőrt kellene összetakarítani.

Oszd meg barátaiddal is, ha tetszett a cikk:
  •  
  •   
  •  

Legutóbbi bejegyzések

Szólj hozzá