David Beckham és Lily Allen kutyáját nyírtam

Hanák Tímea a jobb élet reményében ment ki Nagy-Britanniába 2013 nyarán, és meg is találta. Sok alázat, tanulás és munka kellett hozzá, de mostanra éves fizetése nyolc számjegyű, és jó légkörben dolgozik egy családias hangulatú csapatban.

Hol is kezdjem? Hanák Tímea vagyok. 2013. július 13-án érkeztem Nagy-Britanniába. Hogy miért jöttem ki? A válasz nagyon egyszerű: a jobb életért.

Magyarországon egy élelmiszer disztribútor cégnél dolgoztam, ahonnan váratlanul elküldtek hét év után. A kutyakozmetika mindig is foglalkoztatott, ugyanis világéletemben imádtam a kutyákat, és amióta az észemet tudom, mindig volt kutyám.

Hanák Tímea, aki Londonban próbált szerencsét

Miután elküldtek akkori munkahelyemről, jött a lehetőség, hogy akkor itt az ideje váltani. Nagyon sok kozmetikus iskolával beszéltem és végül a Szveti Kutyakozmetikára esett a választásom, ott végeztem el a kutyakozmetikus képzést. Közben persze kerestem állást kb. mindenféle területen, majd 6 hónap munkanélküliség után, kezemben a friss kutyakozmetikus bizonyítvánnyal el kellett döntenem, hogy vagy otthon maradok és felélem a tartalékaimat, vagy felteszek mindent egy lapra, és elhagyom az országot.

Az utóbbit választottam, vagyis választottuk, mert a párommal együtt jöttünk el.

Az első lépések egy ügynökség segítségével

A Londoni Magyarok nevű ügynökségen keresztül találtunk szállást. Nagyon profi ügynökség volt, kijöttek értünk a reptérre (London Stanstead), majd bevitt a sofőrjük az irodába, ott megmutatták, hol lehet lakni. Itt mindenki szobában kezdi, 6-8-10 fő lakik együtt egy 3-4 szobás házakban.

Ők segítettek az NI Number (ez itt az adószámod, TB-számod, itt nincs több szám, csak ez az egy) interjú-időpont megszervezésében, bankszámlanyitásban (bankszámla és NI-szám, ez a kettő kell ahhoz, hogy legálisan munkát tudj vállalni). Még az önéletrajzom is átnézték, és segítettek angolosítani (ugyanis itt a születési évet nem kell beleírni, és fénykép sem kell rá), majd adtak egy listát munkaközvetítő ügynökségek elérhetőségeivel. A többi rajtunk múlt.

Életem legkeményebb hat hónapja volt

Mi mind a ketten dolgoztunk 1 hét után. Az első munkahelyem egy szálloda volt London belvárosában, ahol szobalány voltam. Őszintén: ez a legalja munka, de muszáj, hogy legyen valami bevételed, mert fizetni kell szállást, utazást stb. Életem legkeményebb 6 hónapja volt, szinte minden nap sírtam a honvágy vagy a munka miatt.

Sokat köszönhetek a páromnak, ha ő nincs itt velem, akkor hazamentem volna, és persze itt volt a húgom (ő jelenleg már 17 éve el Angliában), aki amiben tudott, segített.

Otthon középfokú angoltudásom volt, de az itt rettenetesen kevésnek bizonyult a nagyon sokféle náció és akcentus miatt. Tudtam, hogy nem akarok a szállodában dolgozni, viszont az angolom nem volt meg megfelelő egy másik álláshoz, ezért beíratkoztam egy angol tanfolyamra, hetente kétszer 3 óra munka után 4 hónapig, de megérte. Mikor már biztosabb voltam az angoltudásomban, elkezdtem kutyakozmetikus állásokat keresni.

Head Groomerként London szívében

Rengeteg önéletrajzot küldtem szét, sőt szabadnapjaimon személyesen vittem be CV-ket kozmetikákba függetlenül attól, hogy kerestek-e valakit, vagy sem. Pár hét múlva jött is egy hívás, hogy szeretnének behívni interjúra. Az interjú sikeres volt, így behívtak egy próbanapra (itt így működik, először van egy pár perces beszélgetés, és utána, ha szimpatikus vagy, akkor visszahívnak egy próbanapra).

Nagyon felkészültem Magyarországon, lefordíttattam a bizonyítványomat hivatalos fordítóval, DE itt SOHA nem kérte senki, itt nem a papír számít, hanem az, hogy le tudod-e nyírni a kutyát vagy sem.

Ha nem tudod lenyírni, lehet neked bármilyen papírod, senkit nem érdekel, az érdekli őket, hogy mit tudsz a gyakorlatban. Mivel nem volt nagy gyakorlatom, sőt semennyi, mert vizsga után mar jöttem is ki, így először csak asszisztensnek vettek fel, én voltam, aki kutyát fürdet, szárit. Viszont pár hónap múlva már teljesen önállóan nyírtam a kutyákat London egyik nagyon elismert és híres kutyakozmetikájában.

Nem a papír számít. hanem a tudás

Volt ott egy lengyel lány, akitől rengeteget tanultam, kb. 2 év után mar Head Groomer voltam és nyírtam többek között David Beckham, Lily Allen és még pár híresség kutyáját London szívében. Ebben a kozmetikában majdnem négy évig dolgoztam, a cég elment egy olyan irányba, amivel én nem értettem egyet, és az egyik reggel felmondtam.

Nyitva áll még száz másik ajtó

Ebben az országban tanultam meg, hogy merjek váltani, hogy ha valami nem tetszik, akkor álljak ki magamért, mert senki nem fog kiállni mellettem, értem magam helyett. Hogyha valahol nem érzem jól magam, akkor nyitva áll még száz másik ajtó. Szóval felmondtam, majd nem egészen egy hónap múlva már egy másik kozmetikában voltam, ami kutyakozmetikus iskola is. Itt még többet tanultam a tanároktól, és taníthattam is.

Nagy-Britanniában a kutya családtagnak számít

Ebben az iskolában végeztem el immár teljesen angol nyelven a City and Guilds Level3 Higher Diplomát. A tanítás része nem tetszett, nem nekem való, ezt felismertem, sőt felismertem azt is, hogy nem ezt a helyet kerestem, nem éreztem jól magam a bőrömben, így majdnem két év után ismét felmondtam. Ezután jött egy kis hullámvölgy, kb. 2-3 havonta váltogattam a munkahelyeim.

Addig mentem, amíg „haza” nem értem, megtaláltam ezt a kis kozmetikát dél-nyugat Londonban, ahol jelenleg is dolgozom.

Családias hangulat már az első perctől

Kicsi a csapat, a kozmetika tulajdonosa is kutyakozmetikus, és ő is ugyanúgy dolgozik, mint én (fürdet, szárít, nyír, takarít) itt igazi csapatmunka van.

9-től 5-ig vagyunk nyitva, túlóra nincs, az utolsó kutya 3-ra jön. Napi 8 óra, heti 5 nap, keddtől szombatig, vasárnap és hétfőn zárva van az üzlet, az a mi szabadnapunk is. Átlagban 11-12 kutyánk van egy nap, két kozmetikus és egy asszisztens dolgozik itt.

Amikor megérkezik a vendég, akkor vagy Andrew (főnököm és tulajdonos) vagy én beszélünk a tulajdonossal, megbeszéljük, mit szeretne, majd átlagban 2 óra múlva jöhet vissza a kutyáért.

Átlagban 10-12 kutya van egy nap

A hangulat nagyon jó, segítjük egymást, sokat beszélgetünk mindenféléről, és imádják a magyar ételeket.

Mindenki angol, dolgoztam magyarokkal is, de erről nem szeretnék beszélni. Szünet akkor van, amikor mi akarjuk, ha kávét akarok inni, akkor megkérdezem, hogy a többiek kérnek-e, vagy van, hogy ők kérdezik meg.

Engem soha semmiféle megkülönböztetés nem ért azért, mert nem vagyok angol, sőt, nagyon sokat érdeklődnek, hogy milyen az élet Magyarországon, milyen Magyarország. Van olyan kollégám aki mar másodszorra megy Budapestre.

Hogy mennyit lehet keresni? Ez tapasztalattól függ, mennyire van gyakorlatod, mennyire tudod a standard nyírásokat stb… Az én éves fizetésem 8 számjegyű.

Különbséget nem nagyon tudok tenni az otthoni kozmetikák és az itteniek között, mert soha nem dolgoztam otthon. A felszereltség viszont nagyon jó, elektromos asztalok, erős, gyors szárítók és nyíró gépek.

A kutya teljes értékű családtag

Ebben az országban a kutya teljes értékű családtag, itt nem lehet kutyát az udvaron tartani, megkötve életvitelszerűen, mert akar el is veheti az RSPCA (állatvédő, állatjogi képviselők). Vendégeink 90 százaléka 6-7-8 hetente jön rendszeresen.

Az itt eltöltött éveim alatt két kezemen meg tudom számolni, hány olyan csomós kutyát hoztak be, amit teljesen kopasztani kellett.

A kisebb csomókat kifésüljük, de a kozmetikák nagy többségében nem vállalnak bontogatást, nem kínozzák a kutyát. Tudom, most sokan felszisszennek, hogy miért lenne ez kínzás… Itt ez másként működik, itt a kutya az első akár a vendég akaratával szemben is.

Megmagyarázzuk neki, hogy miért nem bontjuk ki a full csomós kutyát, miket okozhatunk vele, és elmagyarázzuk neki, hogy most rövid lesz a szőre, de vissza fog nőni, és ha szeretné hosszabbra, akkor milyen kefét, fésűt használjon és hogyan. A következő alkalommal nem lesz „kopasz”. Akármilyen hihetetlen, megértik, és a vendégek 90 százaléka csomómentes kutyával tér vissza 6-7-8 hét múlva.

Hogy mennyire kell angoltudás a munkámhoz? Elengedhetetlen, angolul kommunikálunk, beszélni kell a vendégekkel.

Nagyon sokat olvastam újságokat, angol felirattal néztem tv-t, és csak angolokkal dolgoztam így nekem könnyen ment a tanulás. Már nem jelent nehézséget beszélni, írni, olvasni angolul.

Minden sokkal egyszerűbb, mint otthon

Nagyon szeretek Angliában élni. Szeretem az itteni mentalitást, szeretem, hogy minden sokkal egyszerűbb, mint otthon, szeretem, hogy soha nem éreztem, hogy nem vagyok idevaló. Bármilyen szomorú is ezt most leírnom, mikor hazamegyek, akkor azt érzem, hogy mar nem vagyok odavaló. Honvágyam már nincs, az csak az első évben volt, és utána évről-évre szépen elkopott. Hazamenni akkor tudok, amikor akarok, a szüleimmel minden héten beszélek Skype-on, évente egyszer-kétszer hazamegyek, de őket is kihozom minden évben.

Kutyakozmetikusnak lenni nem könnyű munka

Az, hogy mi lesz 5-10-15 év múlva, nem tudom, vannak terveim, több is. Elkezdtem itt tanulni Health and Safety Advisor College-ban, munkavédelmi tanácsadó leszek. Minden kozmetikus tudja, hogy a miénk nem egy könnyű munka.

Most készülök B-tervvel, ezért szerzem meg ezt a végzettséget. Munkavédelmi tanácsadással foglalkozom majd, ha esetleg valamikor már fizikailag nem fogom bírni, de ez meg pár évig biztos nem fog bekövetkezni.

Üzenem azoknak, akik azon gondolkoznak, hogy kiköltöznek, legyen erős az elhatározás, itt sincs kolbászból a kerítés.

Nagyon sokat kellett tanulnom és dolgoznom ahhoz, hogy most ott legyek, ahol vagyok, volt nagyon-nagyon sok mélypont, de ha alázatos és kitartó vagy, akkor mindent el tudsz érni, és az életed sokkal könnyebb lesz.

Oszd meg barátaiddal is, ha tetszett a cikk:
  •  
  •   
  •  

Legutóbbi bejegyzések

Szólj hozzá